Mit nekem te zordon KárpátoknakFenyvesekkel vadregényes tája!Tán csodállak, ámde nem szeretlek,S képzetem hegyvölgyedet nem járja.  Lenn az alföld tengersík vidékinOtt vagyok honn, ott az én világomBörtönéből szabadúlt sas lelkem,Ha a rónák végtelenjét látom.  Felröpűlök ekkor…

Mély erdőnIbolya-virág,Elrejt jólA boróka-ág. Minek is rejt az az ág,Gyere, tágas a világ,Mély erdőnIbolya-virág.

Lelked beteg, s a költés benne gyöngy;Jól értsd meg, nem csigából drágagyöngy,Fagyöngy a legsiványabb tölgytetőn:Madárfogó a gyermekek bogain,S a légyvadászok vesszején ragasz.S ha pinty az érzet, légy az értelem,Fogollyá tettél lelket és szivet.Örűlj nekik, jó költő! költsd el őket.

Boríts el édes álmaiddal,Szép hölgy, arany Fantázia!Rengetvén gyönge karjaiddal,Mint Ámorát Idália.Bükkjeimnek biztos éjjelébenÉrzem balzsamlehelleted,S a fülmiléknek énekébenSzól hozzám bájos zengzeted. Kebledben andalogva bíromIsmét lyánykám szerelmeit,Kebledben andalogva síromVesztésem néma…

Nincsen apám, se anyám,se istenem, se hazám,se bölcsőm, se szemfedőm,se csókom, se szeretőm. Harmadnapja nem eszek,se sokat, se keveset.Húsz esztendőm hatalom,húsz esztendőm eladom. Hogyha nem kell senkinek,hát az ördög veszi meg.Tiszta szívvel betörök,ha kell, embert is ölök. Elfognak és…

Folyam, kebled hányszor repeszti meg  Hajó futása s dúló fergeteg! S a seb mi hosszú és a seb mi mély! Minőt a szíven nem vág szenvedély. Még is, ha elmegy fergeteg s hajó: A seb begyógyul, s minden újra jó. S az emberiszív ha egyszer megreped: Nincs balzsam, mely hegeszsze a sebet.